Viselkedés problémák kezelése - viszonyrendezés
Cikk: 107., Dátum: 2022. január 01., Szerző: Családi kutyaiskola - Pécs
Egyre gyakrabban találkozhatunk olyan felfogással, hogy a kutya számára abszolút nem szükséges az irányítás. Fura, de van olyan „liberális” szemléletű kutyakiképző, aki azt javasolja, hogy soha ne gondolkodjunk hierarchikus rendszerben, mert a kutya nem törekszik „magasabb pozícióra”. A viszonyrendezés nélküli kutya-ember kapcsolatban nincs helye semmilyen büntetésnek. A cél, hogy kellően érdekesek legyünk a kutyának, mert ez jelenti számára az igazi motivációt és a viselkedését alakítani pedig kizárólag jutalmazással szabad.
Ez a szemlélet nagyon szelíd, egyáltalán nem számol azzal, hogy az állatvilágban teljesen természetesen van jelen a pozícióért folytatott harc, a fizikai összeütközés, a forrásokért-, a túlélésért vívott versengés. Persze lehet a kutyát teljesen emberiesíteni, de azt se felejtsük el, hogy még az emberi együttműködésekben (család, munkahely, …) is szükségszerűen kialakulnak struktúrák és szerepkiosztások.
Ezekben pedig feltétlenül szükséges szerep a vezetői-, irányítói funkció megléte is, mert e nélkül egyszerűen nem működnének együtt jól a különböző szereplők. Az irányítás létfontosságú tényező.
Tény, hogy sokkal szelídebb konszenzussal, megegyezéses alapon vezetőt választani. Az is fantasztikusan jó, ha erre a posztra a legalkalmasabbat választják meg a csoporttagok. Kifejezetten kellemes, ha időnként látunk egy játékos komplementer szerepcserét.
Ellenben, ha vita alakul ki és a vezetői posztra egyidőben több jelentkező is akad, bizony olykor – ha nem is folyamatosan- születhet ebből bőven fizikai provokáció és ölremenő „csetepaté”. Sajnos az is kőbevésett tény, hogy ezt csak azok nem bírják, akik valóban "gyengék".
A vezetés terhét bírni kell, mert elviselni, cipelni a súlyát nem egyszerű. Persze ebben igen változatos a stílus és a mód, még a kutyáknál is. A kutya pedig érző lény, ezért:
Egy kezeletlen domináns agresszió legalább annyira pusztítja a biológiai szervezetet, mint a tartós félelem vagy az állandósult szorongás!
Persze nem kell mindent feketén-fehéren látnunk. Nem kell kényszerűen „alfavezérségben” gondolkodnunk. Pont, ahogy a végletes „szabadelvűségben” sem. Találjuk meg a saját „arany középutunkat”, amit a kutyánk egyedisége fog nagyban meghatározni. Alkalmazkodnunk kell a kutya vezetési igényeihez. Olyan vezetőre van szüksége, akihez ösztönösen kapcsolódni tud.
A kapcsolatunkat, a bizalmi viszonyunkat ne terhelje feleslegesen se az indokolatlan fizikai erőszak, se az engedékeny túlkényeztetés. Ahogy a jutalmazásnak is vannak széles lehetőségei, úgy a büntetésnek is léteznek különböző alternatívái. Az egyoldalúan szegényes nevelés pedig soha nem hoz boldogságot senkinek.
Sok esetben pedig nem a gazda és nem a kutya dönti el az alkalmazott módszert, hanem a helyzet határozza meg az azonnali cselekvést. Jó, ha ilyenkor nem a túlcsorduló érzelmeink, vagy a túláradó vágyaink határoznak meg minket, hanem csak és kizárólag
a higgadt, megfontolt, józan ész.
Nyugodjunk csak meg, a kutyának az a legérdekesebb és legjobb élmény, ha kötődhet egy olyan társhoz, aki
magabiztossággal és minden aggodalom nélkül ezt tudja:
a források megszerzését és elosztását, a krízishelyzetek kezelését, az együttélés szabályainak kijelölését, az együttműködés feladatmegosztásait, a közös cselekvések időütemezését, …
az ember végzi el.
Egy felelős vezető pedig soha nem hagyja figyelmen kívül a feladatait!
Egyetlen idézet útmutatásként Rithnovszkytól:
„Ezért nem győzöm unos-untalan emlegetni és hangsúlyozni
a határozott kéz, és a szerető értelem
fontosságát az együttes munkában.”
Hálásan köszönjük a figyelmedet!
