A „kutyaképzés tudománya” – alá- és fölérendeltség
Cikk: 116., Dátum: 2022. június 07., Szerző: Családi kutyaiskola - Pécs
A magyar kutyaetológiai kutatások régóta ismertek és elismertek világszerte. Okkal, nem véletlenül. Jelentős szerepe volt ebben dr. Csányi Vilmos professzor úrnak, aki tudományos munkájának köszönhetően kivívta a magyar kutatások számára a sikert. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy ebben nagy szerepe volt a zseniális meglátásainak, a kutatási területválasztásainak, a hétköznapi ember számára is érdekes, érthető és közkedvelt publikációinak.
Vitathatatlan, hogy a hűen követett kutatási szabályok alapján született szakmai megállapításokat kiválóan oldotta fel emberi nyelvezetével, egyéni stílusával. Egy olyan plusz adalékkal, ami valóban közkedveltté tudott tenni egy rangos tudományt. Ezt a többletet egyszerűen csak a saját, karizmatikus személyisége adta meg.
A kutyaetológia tudományának hasznosítója lehet a kutyaképzés területe, bár –viccesen- amennyien foglalkoznak és írnak erről mára már hívhatnánk ezt is tényleg tudománynak. De a tömegesség édes kevés, hogy diszciplína legyen.
A kutatói fegyelem, a szigorú módszertan, a szabályok alázatos betartása, a megfigyelések objektív leírása nem tartozik a „változó”, „új megközelítéseket”, sőt azt is mondhatnánk, hogy helyét kereső kutyaképzés különleges tulajdonságai közé.
Az alapelv azonban nem változik soha:
„Egy elmélet jóságát, igazságát, nem a szépsége vagy az egyszerűsége, hanem a gyakorlati értéke bizonyítja.”
Egy kutya oktatása bármennyire is lehet mulatságos vagy élvezetes – a személyes beállítódásaink és értékrendszerünktől teljesen függetlenül – nem nélkülözheti a tanító - tanuló páros szerepkiosztását.
Mert az, aki tanul, bizony követ. Ha nem alakul ki ez a hierarchikus viszony, akkor tanítás se nagyon lesz!
Természetesen nagyon jó és hasznos, ha van közben megerősítés, ami segít a tanulásban. De ennek is több lehetősége van. Létezik közvetlen- és közvetett megerősítés. Bár igaz, a kialakult viszony tekintetében ez nem változtat sokat.
A kondicionálásos tanulás (Skinner) közvetlen kapcsolatot eredményez az „inger és a válasz, vagy a viselkedés és közvetlen megerősítés között”.
A megfigyeléses tanulásnál (Bandura) ellenben nincs ilyen közvetlen kapcsolat. Csak közvetett megerősítés van, mert ez nem közvetlen tapasztalat.
Ez utóbbinál a tanuló „nem automatikusan másolja le és reprodukálja a látott viselkedést, hanem tudatosan és szabadon dönt, hogy hasonlóan cselekedjen-e vagy sem”. Pl.: a Do As I Do tréning – Csináld utánam meglátásunk szerint pont nem ilyen!
A megfigyeléses tanulásnál az inger és válasz közé ékelődik egy „közvetítő mechanizmus”: „a "személyiség", vagy pontosabban a "személyiség" kognitív folyamatai”.
Az viszont egyértelműen belátható, hogy még a megfigyeléses tanulásban is a tanuló modellkövető. Tehát az alárendeltség –bár ez esetben a kutya saját döntése- így is gyakorlatilag kialakul.
Szerencsére egy családi kutya „személyisége” általában olyan, hogy a jó gazditól is szívesen tanul hasznos dolgokat. És mivel érjük el azt a kutyánál, hogy tanítható állapotban legyen? Ez mindenkinek a saját, személyes döntése legyen.
Hálásan köszönjük a figyelmedet!
