A jutalom: én vagyok – családi motiváció
Cikk: 118., Dátum: 2022. július 14., Szerző: Családi kutyaiskola - Pécs
Aki pedagógusként a közoktatásban eltölt legalább tíz évet, az bőven megtapasztalhatta mit is jelent a „poroszos” iskolában a frontális oktatás, a kényszerű tanmenet, a kötött csengetési rend, a túlterhelt tanuló. De nem ezek okozzák csak a kötelező oktatás érzékelhető sikertelenségét. Ebben jelentős szerepet kaphatnak az oktatásban alkalmazott ösztönző-, motivációs rendszerek is. Nincs ez másképp a kutyaképzésnél sem.
Sajnos valóban van, hogy pont az alkalmazott jutalmazás az, ami rontja a kíváncsiságot, a megismerési kedvet, a felfedezés vágyát, a tanulási élvezetet, azaz
a belső motivációt.
„A motiváció szó a pszichológiában gyűjtőfogalom; minden cselekvésre, viselkedésre késztető belső tényezőt magában foglal.”
Olykor a választott jutalmazás képes az eredeti szándékunkkal ellentétes eredményt elérni, mert a kutyában elveszhet a lelkesedés, kialakulhat egy szűklátókörűség, létrejöhet egy függőség, vagy épp rövid távú lesz a gondolkodás. Ezzel együtt redukálódik a cselekvés, csökken a kitartás, illetve gyorsan eltűnik az érdeklődés.
A „ha- akkor” típusú jutalmazás („ha ezt csinálod, akkor megkapod azt”), mint például a klikker, arra bírja a kutyát, hogy bizonyos mértékig feladja az önállóságát. Azaz nem saját akaratából, nem saját választása alapján végzi el a tevékenységet, hanem a külső jutalmazás feltételhez kötött kényszere miatt, ezzel akár ki is ölheti teljesen a belső motivációt.
Ilyen tanítási esetekben az elvárt cselekvés mindenképpen meg kell, hogy előzze a feltételes jutalom megszerzését, hiszen a jutalom pont ezt erősítené meg. De közben rombolja a köztünk lévő kapcsolat minőségi érzését.
Ezzel szemben a kutya belső ösztönei által motivált, saját akaratából választott tanulási tevékenység, melyet kedvtelésként él meg egészen más hatással bír. Ilyen esetekben nem kell teljesen kötött szabályok mentén oktatnunk, hanem adhatunk az eb számára is megvalósítási szabadságot. Például az ültetésnek, a fektetésnek, a pórázon követésnek abszolút nem kell pedánsnak, vagy mintaszerűnek lennie. Nyugodtan lehet ebben egyediség, így a kutya önállóan
hozzáteheti a saját elképzelését is .
Egyben az is hasznos, ha a „most-hogy” típusú jutalmazást alkalmazunk (most, hogy ezen túl vagyunk „ünnepeljük” egy kicsit). Ez nem várt, nem mechanikus, nem kényszeres jutalmat jelent, melyre leginkább a szóbeli dicséret, az elismerő testi kontaktus (masszírozás, „dögönyözés”), és legfőképpen a gazdival való közös játék a legmegfelelőbb.
Ha egy egyedi kapcsolatot szeretnénk létrehozni a kutyával, ahol a gazdi személye az öröm igazi forrása, az a kutya számára unikum!
Olykor nem egy elvárt cél elérése a legfontosabb, nem egy teljesítményfüggő külső jutalom megszerzése a leghasznosabb. Sokkal inkább az együtt töltött-, szabad idő, a közösen végzett-, örömteli cselekvések, az ebből származó pozitív élvezet, ami valóban ösztönző lehet.
„A jutalom jellegzetességei eltérő módon befolyásolják a belső motivációt.”
Egy kedves szóbeli visszajelzés, egy bátorítás, egy erősítő biztatás, vagy egy váratlan, kicsi simogatás, esetenként egy kevéssé feltűnő fülvakargatás, néha csak egy türelmes pillantás.
"L'art, pour l'art". A jó kutya pontosan érti, hogy ez számára mit is jelent.
A családi kutya ilyen jellegű oktatása az ebnek
egy kiváltság.
Nem tanulási kényszer, mint inkább egy közös kaland. Egy izgalmas felfedezés, egy élvezetes megismerés. A jó kutyának arra kell a családi motivációnál ráérezni, hogy a jutalom: én vagyok.
Hálásan köszönjük a figyelmedet!
