Cikk: 130., Dátum: 2023. április 16., Szerző: Családi kutyaiskola - Pécs
Rendkívül érdekes vitát folytatnak az etológiai kutatók arról, hogy vajon a vad farkas hogyan válhatott szelíd kutyává? Vajon elég ehhez pusztán a szelekció, vagy szükséges hozzá a nevelés? Vajon létezik olyan fontos tényező, ami a fékezhetetlen természetet jámborrá teheti? És vajon mi lehet nekünk érző embereknek vele a végső célunk?
Abban mindenki egyetért, hogy a háziasítás folyamán az állatok pszichikai és fizikai változásokon mennek keresztül. A farkas megszelídítésének is nagyon jól látható következményei vannak.
Mára egy családi kutya
se küllemében, se viselkedésében
nem hasonlít néhai őseihez.
Persze az mindig jó kérdés, hogy a házi kutya egyedi viselkedése mennyire öröklött és mennyire tanult viselkedés? No és az, hogy az egyed szelídsége egész pontosan miről is szól?
„a háziasítás legfontosabb változása az, hogy állataink kezessé, szelíddé váltak, vad őseiknél nyugodtabb természetűek”
Egy vadon élő farkas számára teljesen természetes a versengés az élelemért, a szaporodásért, vagy a védekezés egy-egy veszély ellen. Ez mind az életben maradásának a kényszerű feltétele. Közben pedig intenzíven jelen van a nyomasztó, aktivizáló stressz.
Ezzel szemben a családi kutya életében megjelenik egy különösen értékes dolog: az emberi gondoskodás. Egy biztonságos otthon folyamatosan védelmet nyújt és garantáltan élelmet biztosít minden egyes nap.
„az ember és a kutya közti kapcsolat talán a legerősebb érzelmi kapcsolat”
Mára a családi kutya sok esetben teljes értékű családtag lett, így nemcsak az „élelmi jólét” előnyeit élvezheti, hanem az „érzelmi jólét” által biztosított előnyöket is elnyerheti.
Ennek legnyilvánvalóbb jele, hogy jelentősen csökken az eb életében a stressz. A stressz-szint csökkenésével pedig az állat szelídebbé is válhat!
A vadság és a szelídség állapota közti különbség sokszor igen egyszerű és hétköznapi dolgokon múlhat, mint például:
a kötődési rítusokon, az etetési rutinon, a közös akciókon,
a közösségi szabályokon, a rendezettségen, a kiszámítható-, nyugodt körülményeken,
…
Összefoglalóan talán úgy mondanánk, hogy
az egyedileg kiválasztott kutya számára
A családi kutya otthon „jóléti függőségben” él egész életén keresztül, és persze „játékos szabadságban” is. Ennek eredményeként kialakul egy különös ragaszkodás a gazda személyéhez, sok esetben a család egészéhez. A család részeként, de nem családfőként!
Ugyanis egy szelíd családi kutya olyan fantasztikus képességgel bír, melyet egy vad farkas kiválasztásánál sem tapasztalhatnánk talán meg.
„a legnagyobb örömöt a simogatás és az érintés adja”
Ha valaki látta már, hogy éjszaka milyen örömmel tartja a fejét simogatásra, pedig az álmosságtól még nyitva sem tudja tartani a szemét. Ha valaki érezte már, hogy milyen élvezettel simul az emberhez, mikor gyengéden cirógatjuk a nyakán a szőrt. Ha valaki már átélte azt, hogy milyen alázattal tárja szét az összes lábát háton fekve és hagyja a pocakja érintését.
Az az ember pontosan tudja, hogy mit jelent a teljes odaadás.
Az igazi szelídítés nem 10 vagy 23 hétig tart csak, hanem teljes élethosszig. Az igazi érték benne pedig nem a kötődő ragaszkodás érzése csak, hanem a közösen megélt boldogság.
Az az ember, aki végső soron erre vágyik, annak pedig semmi mást nem kell tenni, csak befogadni és nevelni – a vad farkas helyett- egy odaadó családi kutyát.
Hálásan köszönjük a figyelmedet!