Cikk: 135., Dátum: 2023. július 17., Szerző: Családi kutyaiskola - Pécs
Vannak akik furcsálják, hogy miért nem használunk soha klikkert. Kétségtelen, hogy nagyon hatékony eszköz, aminek az alapvető jellemzője, hogy mindig ugyanazon a monoton hangon szól.
Érzelem nélkül, közömbösen.
Aki pedagógus találkozhatott már hasonló oktatási módszerrel: az iskolában a „pontozásos”, vagy épp az óvodában a „napocskás” jutalmazással. Mindegyik nagyon következetes, kiszámítható megerősítéses rendszert állít fel.
A kérdés csak az, hogy valóban az oktatás hatékonysága a legfőbb célunk? Tényleg a teljesítményorientáltság a vezérmotívum?
Fura, de a családi kutyaoktatásban bizony nem! Lehetnek ezek is célok, de száz százalék, hogy nem a legfőbb. Egyszerűen azért, mert egy családban más a prioritás.
A kutya nem gép – a kutya családtag.
Nem az érzéketlen, gyors és hatékony megoldásoknak örül leginkább az eb "lelke".
„Sohasem lehet célunk a minél gyorsabb és látványosabb eredmény elérése.”
(Rithnovszky János)
Ha „műtőorvos” lennél, biztos a klikker lehetne a legélesebb „szike” a kezedben, de „pedagógusként” ismerned kell a „diákok” legfontosabb kérdését is:
„Ugye szeret minket?”
Bármennyire is akarná titkolni négylábú kedvenced, bizony a szeretetedre is vágyik! Ez az a belső motiváció, amit kielégíteni a klikkerrel soha nem fogsz.
Neked pedig el kell döntened, hogy csak az oktatója leszel a kutyádnak, vagy pedig a nevelője is.
Talán nem titok, egy igazán jó „pedagógusnak” pont a szerethető „diák”
És talán az sem titok, hogy a családi kutyaképzés épp
„Türelemre, állhatatosságra, megértésre nevel.”
(Rithnovszky János)
A legtöbb családi kutya soha nem fog hivatásos munkakutyaként dolgozni és soha nem fog profi sportversenyekre járni.
A XXI. századi családi kutya egyedi küldetése a család örömének kiteljesedése, a pozitív érzelmeink közös megélése lehet a hétköznapok egyszerű pillanataiban.
Hálásan köszönjük a figyelmedet!