A kutya szociális társ - sőt igazi családtag
Cikk: 141., Dátum: 2023. december 01., Szerző: Családi kutyaiskola - Pécs
A XXI. századi, családi kutyatartás vívmánya, hogy mára már alapvetően nem házőrzés vagy sportcélból tartunk otthon kutyát, mint inkább
kedvtelésből, érzelmi szükségletből.
A kutyák emberi érzelmekre mutatott érzékenysége igen magas, ami a háziasítás során erősödött meg. Nem véletlenül, hiszen nagy előnyt jelentett az együttélésben.
A kutya, mint szociális társ:
A kutyák szociális társ szerepben való funkcionálása az együttélés hozadéka, melyben a kutya és gazdája élete sokrétűen egymáshoz igazodik. Nem utolsó sorban kétoldalú kapcsolatuk érzelmi szinkronizáción alapul.
„érzelmek külső megnyilvánulásai segítenek az egyedek szándékainak és motivációjának felismerésében, amely a szociális csoportban élő fajoknál előnnyel jár”
Ebben a relációban a hagyományos "falkavezér" elképzelés, azaz a totális érzelmi dominálás nem igazán működik. Sőt a divatos "klikkerhasználat" sem, hiszen ez az eszköz eleve kizárja az érzelmek kifejezését.
Sokkal életszerűbb társkapcsolatban egy rugalmas komplementer szerepben való elhelyezkedés.
A gazdi gyerekszerűen gondoskodhat a függő helyzetben lévő négylábú kedvencéről, egyben pedig az is előfordulhat, hogy bizonyos helyzetekben épp a kutya nyújt támaszt és segítséget az embernek önzetlenül. Ezeket a szerepeket a kellő rátermettségű társállatok váltogatva is vállalhatják.
Ki ne vallaná a szociális társként tartott ebek gazdái közül, hogy
a kutya nemcsak kér, hanem ad is?!
A kutya, mint igazi családtag:
Nagyon jó és hasznos is, ha a kutya társállat valaki szemében, de egy családi eb még ennél sokkal többre is képes, ugyanis igazi családtag is lehet.
Ma már valóban lehet a kutyára egy családban tagként tekinteni. Persze nem a „személyét”, vagy a „jogalanyiságát” tekintve, hanem a családban, mint többszereplős közösségben betöltött többfunkciós szerepei miatt!
Ez nemcsak kapcsolat, hanem kapcsolatrendszer, tartalmában pedig összetettebb, rendszerszerűbb.
Egy többszereplős család általában nagyobb modell, ami sokkal komplexebb dolog. Itt a kutya a család összes tagjával megéli a kapcsolatait: a gyerekkel is, a nagyszülővel is, a szülőkkel, … is.
Ez egy kapcsolati háló, melyben a kapcsolatok abszolút nem konstans jellegűek, hanem dinamikusak. Bizony ebben lehetnek eltérő szerepvállalások a kutya számára, mégpedig azonos időben! Így a kutyától lényegesen nagyobb értelmi képességet követel meg.
Ki ne látná, hogy a kutya egy családban egészen
másképp idomul az egyik taghoz, mint egy másikhoz?!
Nem feltétlenül kell mindig, mindenkinek ugyanabban a szerepben funkcionálni, ez sokszor lehetetlen is. Sőt gyakran ez nem is elvárás. Van úgy, hogy egészen más az igénye az egyes családtagoknak, de ettől még működhet nagyon jól egy család.
Gondoljunk csak egy nagyszülőre, aki az unokájával való kapcsolatában már nem szülői szerepet tölt be, ezért a viselkedése és funkcióinak vállalása már lényegesen eltér a szülőitől. Persze az unoka ehhez nagyon is jól igazodik. Ellenben a szülő elvégzi szerepbeli feladatait, amihez a gyerek szintén megfelelően illeszkedik. Ez egy kutyával kapcsolatban is könnyen előfordulhat.
Egy született családi kutya pedig képes az eltérő érzelmek felismerésére és a közösségen belül, ugyanazon időben vállalhat fel rugalmasan eltérő szerepeket is.
Azaz az eb nemcsak zseniális lehet, hanem fantasztikus is!
A kutyaiskola, mint családi oktatóhely:
Egy családi kutyaiskolában mindez többféleképpen is megjelenhet. Bizony könnyen lehet, hogy egy-egy gyakorlat többszereplős is, mert a családtagok többen vannak jelen. Ilyenkor lehet megosztott figyelem, megosztott a szinkronizáció. A tagok
megosztják a feladatokat, kiegészítik egymást, és váltogatják a szerepeket!
Van, hogy ugyanazt a feladatot gyakorolják ugyanúgy a kutyával eltérő időben, ugyanabban a szerepben erősítve az oktatott gyakorlatot.
Van, hogy egymásra épülő részfeladatokat gyakorolnak egyenként a kutyával, akár együtt ugyanakkor, akár eltérő időben külön-külön.
Van, hogy egy feladatot megosztott szerepben tanítják be egymást kiegészítve ugyanakkor, segítve megérteni a kutyának a családi működést.
A lényeg, hogy egy jó családi kutya
mindegyikben kiválóan együttműködik.
Ezekben a feladatokban elsősorban nem a szorgalom, vagy a kitartás a meghatározó sikerfaktor és nem is az eredményesség, vagy a hatékonyság a legkívánatosabb cél. Ezek inkább csak másodlagos tényezők.
Sokkal fontosabb és meghatározóbb, hogy a hétköznapokban szinte észrevehetetlenül alkalmazható, a mindennapokban zökkenőmentesen működtethető
közösségi rutinokat, szerepváltásokat, feladatmegosztásokat, funkciókiegészítéseket gyakoroljunk be a családtagokkal közösen.
Főleg azért, mert a kutya nemcsak követője a családi történéseknek és az érzelmi szinkronizációnak, hanem alakítója is.
"az empatikusabb gazdák több figyelmet fordítottak kutyáik megfelelő szocializációjára és nevelésére, így valóban kevesebb probléma merülhet fel a kutyák viselkedésével kapcsolatban"
Nekünk pedig örömmel és felelősen kell szocializálni, nevelni, tanítani, támogatni, segíteni … az ebet, hogy képes legyen vállalni és megfelelni a szociális társ, illetve az igazi családtag szerepekre a mai modern világ sokszor nagyon is terhelő emberi érzelmei mellett.
Hálásan köszönjük a figyelmedet!
