Kell viszonyrendezés - ez csak egy kérdés?
Cikk: 155., Dátum: 2025. február 24., Szerző: Családi kutyaiskola - Pécs
Azonnali válasz: ez nem kérdés – feltétlenül kell!
Kifejtés: a családi kutyának szüksége van irányításra, sőt igényli a vezetést.
Érvelés: A vezető szerep emberi felvállalása a kutyának segít, mert levesszük róla az irányítás terhét. A kutya sokkal felszabadultabb, ha nem terheljük vele. A kutya ezért
ösztönösen elfogadja a hierarchiát.
Tévedés ne essék! Egy családi kutya könnyedén
alárendelt pozícióba helyezi önmagát!
A kutya egy családban függő helyzetben él élete végéig! A gazdi gondoskodik róla: mentesíti az éhezéstől, a veszélytől, a bizonytalanságtól, az unalomtól! Tehát még a biztonságos kötődésben is találunk emberi irányítást!
Persze a játékban lehetnek szerepcserék, akár egy feladat végrehajtásában, akár még a napi sétában is hagyhatunk kezdeményezést, egyedi megoldási lehetőséget a kutyának! Ezt még ösztönözhetjük is, de ettől még az ember marad alapvetően a vezető. Akkor is, ha olykor látunk - még vegyes közösségben (kutya-ember) is - rugalmas komplementer szerepcserét.
A régi „erőből”kutyaiskola ezt mondta: „A falkavezér tekintélyét nagyrészt határozott fellépésének, fizikai erőfölényének köszönhette. Ha a gazda nem viselkedik a kritikus helyzetekben „falkavezérként”, bizony lehet, hogy ezt a posztot a magabiztos felnőtté váló egykori kedves kölyök foglalja el.” (1.)
Valóban így van ez?
Ebben nem a tekintéllyel van a probléma, inkább annak kivívásának módjával. Egy jó vezető tudja, hogy nem feltétlen a fizikai erőfölény biztosítja majd a vezető szerepet. Egy határozott fellépés pedig nem feltétlenül vált ki a kutyából engedelmes követést.
Az új etológiai koncepció, mely utat kíván törni magának és „tudományos körökben egyértelművé vált”, hogy falkavezérség igazából „nincs”, a hierarchia alapú gondolkodás pedig nem a kutyára, hanem az „emberre jellemző”. Mert „ezzel könnyű mindent megmagyarázni.” (2.)
Valóban így van ez?
Állítja ezt az az etológiai kutatási koncepció, ami az ember viselkedését ugye pont a kutya viselkedésén keresztül kívánja megismerni. Hát, így biztos nem lesz ez egyszerű. Nagyon örülnénk, ha a tudományos kutatások fő célja nem az "izgalmasság" ismérve lenne, mint inkább a hétköznapi használhatóság.
Számunkra inkább az az érdekes, hogy az agresszív- (köznyelvi értelmezésben), fenyegető-, erőszakos viselkedés nem feltétlenül dominanciából, hierarchikus vetélkedésből fakad, lehet akár félelemből, vagy betegségből, … eredő is. No meg az is érdekes, hogy a legpusztítóbb, kizárólag ölés, gyilkolás célú zsákmányszerző viselkedést meg pont (etológiai értelmezésben) nem tekintjük agressziónak.
Ha valakiben kétséges, hogy egy állati hierarchiában létezhet-e agresszió, az nézzen a tv-n természet csatornát, vagy olvasson erről Csányi Vilmos biológiai-etológiai könyveket. Az egyértelmű válasz erre biztosan megleli. Ha pedig nincs ehhez kedve, akkor csak egyszerűen figyelje a játszó kutyákat. Látni fogja egyből, mi is az a játékos agresszió. Talán arra is rájöhet közben, hogy ennek a játékos vetélkedésnek a célja mi is lehet?
Fontos megállapítani:
Nem a hierarchia a gyilkos ösztön, nem a hierarchia a pusztító erőszak és nem a hierarchia az indokolatlan fenyítés. Ebben nem az állatok a bajnokok, inkább néha épp „csak” a deviáns emberi viselkedés. Bár igaz, lehet csúsztatni itt is, mint amikor, egy pánikban lévő kutya viselkedéséhez akarjuk hasonlítani a szorongást és ennek kezelését.
A működő emberi csoportokban nem a hierarchia ossza meg az erőforrásokat, hanem a vezető. A természetben persze abszolút nem biztos, hogy jut belőle mindenkinek! Szerencsére egy jó emberi közösségben, különösen a családban - mégha hierarchikus is - általában ez összejön, mert legfőképpen itt érvényesül az etikai koordináció.
Hogyan csináljuk? – ez már valóban lehet kérdés
Létezik többféle mód – stílus - megvalósítás. Ez lehet az ember karakterének - személyiségének, illetve a kutya fajta jellegének - egyed „specifikusságának” kérdése. Vagy épp ezek egyvelege, szimbiózisa. Erre rá kell találni, meg kell érezni! Ahogy mondani szokták: Ízlések és pofonok. De a szerepkerülés és feladatdelegálás no az biztos, hogy nem lesz jó megoldás senkinek!
A hierarchikus falkaelmélet nem egyenlő az önlegitimizáló erőszakkal, mint a folyamatos kényeztetés sem egyenlő az önzetlen szeretettel.
De még a szociális tanulás
sem egyenlő egy
hierarchia nélküli alárendeltséggel!
Lehet, hogy fura, de minden tanuló tanulói szerepben van. Azt is tudjuk, hogy a szociális tanulás esetén is van jutalom, csak épp nem feltétlenül közvetlen és azonnali. Az önkéntes tanulásnak pedig mindig kívánatos oka van. Ha más nem is, de legalább a jóleső elismerés és a szerető megbecsülés. És persze a kiérdemelt jutalomfalattal is ki lehet fejezni a törődést és gondoskodást!
- Az éltető erőforrások birtoklása és annak megosztási képessége.
- Az érthető szabályok létrehozásának és betartatásának képessége.
- A napi feladatok kiosztásának és végrehajtatásának képessége.
- Az egyedi értékelés elvégzésének, a jutalmazás és elvonás következetes végrehajtásának képessége.
- A tartós biztonság érzésének megteremtése és állandósításának képessége.
- És legfőképpen a tudom a dolgom és teszem képessége.
Ezek vezetői feladatok, és a folyamat, amiben mindezt megvalósítjuk
a viszonyrendezés.
Hálásan köszönjük a figyelmedet!
