Cikk: 57., Dátum: 2019. március 12., Szerző: Családi kutyaiskola - Pécs
"Mazsi emlékére"
A mai napig keresik a kutatók a válaszokat arra, hogy a kutya mennyire intelligens lény, mennyire tekinthető "személynek", mennyire van neki "én" tudata. Ezekre vannak már válaszként -vizsgálati alapokon nyugvó- elképzelések, de még bőven vannak tisztázatlan részletek és bizony a jövőben is lesznek még meglepő felfedezések.
Ami biztos, hogy a változás, a fejlődés még lassan zajlik. Nem egy kész, befejezett dolog. Ami pedig számunkra fontos és érdekes, hogy a kutya élőlény, érző lény és mára a család szerves része lett. Megosztjuk vele az otthonunkat, életünket, érzéseinket. Szoros együttélésben élünk vele, viselkedése közvetlenül is befolyásolja a saját magatartásunkat, a hangulata sokszor meghatározza a saját közérzetünket, érzései a miénket. Pont annyira, mint a miénk az övét.
Arra kell rájönnünk, hogy a kapcsolat, amit vele hozunk létre, nem egyoldalú, hanem abszolút kölcsönös.
Soha ne tekintsünk rá úgy, mint aki csak visszatükrözi a mi pillanatnyi állapotunkat és mi magunk se tegyük számára csak ezt!
Fogadjuk el, hogy a kutyának is lehetnek saját motivációi, igényei és érzései.
Lehetőség szerint fordítsunk figyelmet ezekre, esetenként biztosítsunk lehetőséget ezeknek a kielégítésére, megélésére, mint ahogy mi magunknak is megtesszük ezt. Ha pedig már befolyással vagyunk egymásra, akkor a kapcsolat - amennyire lehet - legyen tudatos és rendezett . Talán az sem baj, ha van benne egy kis "értelmes tervezés" is.
Egy kapcsolat akkor igazán természetes,
ha van kölcsönös bizalom, tisztelet és szeretet.
Mert a kutyával a közös nyelv
nem a beszéd, hanem az érzelem!
És az az igazán jó, ha mindez belülről fakad.
"A kutyák valóban az ember legodaadóbb szolgái, társai, barátai."
Hol az egyensúly? A mértékek és az arányok? Kérdezhetnénk most ezt.
De a válasz mindig egyedi, függ
az embertől, a kutyától és az adott helyzettől.
Ezért nem árt hozzá egy titkos
családi összetevő is: egy kis türelem!
A kérdés: Vajon a kutya vagy az ember képes megteremteni ezt önmagától, akár még egy adott helyzettől is teljesen függetlenül? A válasz: Ez a kérdés nem létezik.
Egy cselekvőképes, felnőtt, idegileg érett ember - a kutyához képest- sokkal intelligensebb, vannak
összetett elképzelései, bonyolultabb gondolatai, mélyebb érzései és
ezekben lehetnek tudatosabb döntései, szabadabb választásai!
Az ember függetleníteni tudja magát a külső környezettől, az időtől, képes a "belülről történő vezérlésre" is. Az ember képes arra, hogy a fejében lévő "információkat tekintse a legfontosabb környezetnek". Így az ember akár létrehozni, irányítani és befolyásolni tudja -a külső környezettől függetlenül- teljesen a saját belső érzéseit, gondolatait, elképzeléseit és cselekvéseit.
"a konstrukciós képesség lehetővé tette, hogy az ember az elméjében raktározott információkat tekintse a legfontosabb környezetnek"
A béke, a nyugalom állapota az ember számára alapvetően döntés kérdése!
Nem szükséges hozzá semmi más, csak elhatározás!
A földön az ember ebben unikum:
Egy pillanatnyi döntés és kész.
„ Itt és most ” erre pont elég.
Ez a „Nyugalmazás” módszere.
A kutya erre önmagától képtelen, ehhez szüksége van neki -minimum- egy külső tényezőre, egy társra: pl. egy nyugodt Gazdára, akinek:
Tökéletesen jó a jelen pillanat!
"A magányosan élő állatok a környezet pillanatnyi állapotát tekintik a legfontosabb információnak. A társas állatok legfontosabb információi már jóval szűkebb körből,
a társaktól származnak"
Ha a kutya számára mutatjuk
higgadt érzetben és biztos cselekvésben
az adott helyzet megoldási lehetőségét, akkor a kutya ebben ösztönösen követni fog bennünket, még akkor is, ha ez számára külső iránymutatás.
Abban a pillanatban, hogy egy kutyának van egy érzelmileg stabil, nyugodt partnere
egyben legitim vezetőre is talált!
Ez nem múlik semmi máson, csak a Te döntéseden!
Egy családi kutya nem gyerek, mert "kirepülni" a szülői házból sosem fog. Egy kutya nagyon jól képes alkalmazkodni a családi környezetéhez és egy életen át kitartóan, hálásan és szorgalmasan szolgálja is a "Jó Gazdát". Nem sokért számítja, csak egy apró pillantásért cserébe, amiben van irgalmasság, hűség és szeretet.
A kutya egy egész életen át családtag,
egy élethosszig együttérző társ.
És abszolút nem baj, ha van vele "egy bensőséges viszony". Neki egyszerűen mindig egy szerető család békéjétől lesz meg a belső nyugalom.
M. (7:28)
Hálásan köszönjük a figyelmedet!