Kommikulus! - a kutyanevelés jókedvűen
Cikk: 48., Dátum: 2018. december 12., Szerző: Családi kutyaiskola - Pécs
A kutyára sokszor gyerekként tekintünk, ez pedig végzetes hiba is lehet!
Gyermekét az ember megtanítja -lassan, fázisonként- az önálló életre, hogy boldoguljon majd teljesen egymaga is, mikor a szülő már nem él. Ezért tudja, hogy egyszer majd elengedi. Éljen meg majd akkor is, amikor már nem gondoskodhat róla, nem támogathatja tovább. Ez biztosítja a gyereknek később a valódi túlélést.
Nagyon fontos kimondani:
a kutya nem ember,
ezért - bármennyire is szeretnénk - nem tekinthetünk rá ténylegesen úgy, mint egy gyerekre. Még akkor is, ha szerintünk "gyerek-szerűen" viselkedik. A kutya élete időben rövidebb, és képességei fejlődésében is rövidebb az út. Az életben tartásához pedig más szemlélet alkalmazunk: egész életén át mi vigyázunk rá.
Ebben nem feltétlenül az összetevők eltérőek, hanem néha csak az arányok.
A kutya életének a biztosításához a hozzá illeszkedő, sajátos igényrendszert kielégítő környezetet és megfelelő szokásrendszert kell biztosítani. A kutya ösztönszerűen csoportban -azaz közösségben- él, melyben mindig az irányításra alkalmas egyedet követi. Ezt a szerepet pedig fel kell tudnunk vállalni és bizony sokszor önzetlenül.
Mára ebben a bonyolult, "emberi" világban a kutya kényszerhelyzetben van és nélkülünk elveszett lenne. A vad ösztönei a háziasítás hosszú folyamata révén már eltompultak. A faji változása kedvencünket cselekvőképtelenebbé tette. Az önállósága a védekezésre lecsökkent - különösen az ember egyedi életvitelével szemben! A jó Gazda nélkül nem érzékeli valósan a veszélyeket, túlélési esélye egyedül kisebb és sok esetben az embertől
A kutya az emberrel mindig kiszolgáltatott viszonyban él. Ezért, egy -alkalmas ember mellett- a négylábú kedvencünk csakis követő lehet!
"A kutya függő helyzetben van az emberhez képest, a kapcsolatunk nem egyenrangú."
/Csányi Vilmos/
Ne feledjük el ezt soha:
a mi felelősségünk az eb életben tartása, a kutyáról való gondoskodás,
a faji szükségleteinek megfelelő tartási körülmények garantálása, és néha egy kis "önállóság" lehetőségének biztosítása!
A családi kutyanevelés alapelvei egy életen át:
a türelem, fokozatosság, szorgalom, kitartás, rendszeresség,
szabálykövetés, fegyelem - méltányosság, empátia, ...
Ebben a lényeg:
a szeretet és a tisztelet
egyidejű kettőssége,
melynek arányai folyamatosan változnak,
a megélt pillanatok döntése szerint.
"A két kerülendő véglet a mindent megengedő bánásmód és a kutyát megtörő, durva fegyelmezés."
/Csányi Vilmos/
Ha hasonlatot szeretnénk mondani, akkor gondoljunk arra, hogy a kutyanevelés olyan, mint egy „boszorkánykonyha”. Ahol mindig különleges varázsfőzetek készülnek. Az igazság pedig az, hogy nincs mindenkire egyformán alkalmazható varázsszer, mert mindig egyedileg kell készíteni a „csodaszert”. Mert a saját kutyához, mindig a saját összetételű főzet dukál!
Mi szívvel-lélekkel hiszünk egy igen fontos dologban és ezt soha nem szabad elfelejteni:
Amit a mi főzünk, az a gyógyírt hozza és nem a szenvedést!
Az első varázsigénk ezért az ajtónkra van vésve és így szól kedvesen:
"Kommikulus" !
És már nincs is mitől tartani, aki betér hozzánk már soha nem fog nálunk mély félelmet érezni. Ami bent várja az csak az örömteli mosoly és a szelíd nevetés lehet.
Ha valaki úgy dönt, hogy belefog a kutyanevelésbe, akkor a mi tanácsunk, hogy
csinálja végig jókedvűen!
Hálásan köszönjük a figyelmedet!
