Ne öld meg a kutyát! - klikkerhalál vagy egészséges jutalom
Cikk: 66., Dátum: 2019. július 26., Szerző: Családi kutyaiskola - Pécs
Néha előveszünk egy könyvet és belelapozunk, "csak úgy", pihenésként. Néha csak azért, hogy örüljünk egy kicsit, mert az olvasás nekünk sokszor ide vezet. De a művi, a mesterséges, stresszes dolgokat nem nagyon szeretjük!
Azok akár függőséget is okozhatnak, vagy túl szűk látókörű gondolkodást.
Mi inkább azt kedveljük, amiben -kétség nélkül- megtaláljuk
a személyes megerősítéseket.
"kutyáik, amelyekkel nap mint nap, az élet legkülönbözőbb területein együtt fognak tevékenykedni, csak akkor válnak igazán hű segítőtársukká, ha a velük való törődés nem marad meg a kötelesség szintjén, hanem szeretteljes módon történik"
Mi nem szeretnénk úgy járni, mint akinek a kutyája pl. "klikker" függő lett!
Mert az eb ezzel csak jutalomra számít és
folyton keresi az elvárásokat!
Egy követelőző Gazdi ráfogja a szegény kutyára ezt a rideg eszközt, mint egy fegyvert. Becélozza és mikor megvan a "gyilkos" pillanat „durr”, nyomban el is süti. Ez a klikkerhalál:
Egy „klikk” és már le is lövi azonnal vele!
Ne öld meg a kutyát!
Inkább szeresd jobban egy kicsit!
- szoktuk mi ezt olykor mondani. Lásd meg az apró "lelkét" is és ne csak a külső jelzéseit! Hidd csak el, hogy egy kedves szó, egy gyengéd simogatás, egy szerető ölelés jóval egészségesebb!
A siker is mesteri motiváció lehet az elsajátításban, de a jó társaság is lehet mesteri öröm!
Érezze csak azt néha a szegény állat, hogy egy igaz gazdi az valóban érző ember, aki
„Kedvére”, „önmagáért”, ahogy az meg is van írva!
Persze mi tudjuk, hogy neki ez miért fontos! Mert mi értjük, hogy pont ekkor fogadjuk el olyannak, amilyen! És ez az, ami igazán leveszi a terheket! A jó kutya is elfogad minket úgy, ahogy vagyunk. Ő igazodik hozzánk általában és változtatni rajtunk nem nagyon tud. Ezért a hűséges társunk is megérdemli néha, hogy ezt érezze: Nekünk is kell ez a kapcsolat!
Kifejezni ezt sokféleképpen lehet egy nap.
Erre „szertartások” bőven vannak:
Néha egy fültő „vakargatással”, néha egy jó „falat” juttatásával,
amit nem előz meg sem "követelőzés", sem "akarat".
Néha egy kis közös játék, egy „kergetőzés”, egy „hancúrozás”, egy „birkózás”, egy "labdázás",
amely nem jár semmi "felelősséggel" és amelyben „durvaságnak” semmi helye nincs!
Néha egy gyengéd simogatással, néha egy nyugodt öleléssel,
melyben a közvetlen összetartozás üzenete is benne van.
A lényeg, hogy „érdek nélkül”, „semmiféle teljesítmény megkövetelése nélkül”!
"Amikor gazda és kutyája „lár pur lár", önmagukért, az együttlét kedvéért vannak".
Miért? Mert kizárólag ez az, ami valóban „felszabadít”! Ezért: ne támasszunk állandóan teljesítendő elvárásokat, hanem olykor legyünk "nagylelkű adományozók" is, de ezt közvetlen kontaktussal és
Néha a legjobbért: önmagáért!
Néha a legjobból: önmagunkból!
Néha teljesen szabadon!
Mert ez a stressz nélküli, egészséges jutalom!
Hmm... Milyen érdekes? Most is azt vesszük észre, hogy már megint ugyanabból a zseniális könyvből idézünk!
"Ne csak követeljünk és elvárjunk, hanem adjunk is!"
Virtute vinces!
Tisztelettel Vitéz Lovag Rithnovszky János nagymesternek, az első magyar vakvezető kutyaiskola alapítójának!
Hálásan köszönjük a figyelmedet!
