Nyugalmazás alapgyakorlat – türelmes viszonyrendezés
Cikk: 68., Dátum: 2019. augusztus 10., Szerző: Családi kutyaiskola - Pécs
Azt mondják, hogy két fél viszonya akkor jó, ha jól illeszkednek egymáshoz a felek. Persze igaz lehet, hogy az ellentétek vonzák egymást, de egy tartós kapcsolatban
az összhang azért sokkal tökéletesebb.
Vajon ez csak a véletlenen múlik? Vagy mi magunk is tehetünk egy kicsit ezért? Az kétségtelen, hogy a találkozás sok mindent eldönthet, néha megalapozza egy kapcsolat lényegét.
Alapeset: mikor megérkezel haza, belépsz és jön a kutyád, aki izgatott, esetleg fel is ugrál rád, talán nyüszít, ugat, de nem agresszív! Csak "nyomul" egy kicsit! Sokféleképpen lehet erre reagálni, ahány ház - annyi szokás! Van, aki kedvesen beszél és megsimogatja egy kicsit. Van, aki határozottan rászól. Van, aki a nevét mondja és leülteti. Van, aki nem mond semmit és csak otthagyja magára. ...A kutya pedig igazodni fog ehhez.
Ha sokszor csinálod, akkor a viselkedés biztosan kiszámítható is lesz mindenkinek.
Nekünk is van erre egy kedvenc gyakorlatunk, van ebben bőven saját tapasztalat! Kivitelezni sokféleképpen is lehet, van erre is bőven variáció.
De nem ajánljuk mindenkinek! Aki nem tud ezzel könnyen azonosulni, vagy nincs erre elég kitartása, türelme vagy ideje, az jobb, ha vár még vele!
"Természetesen az ember hozza a meghatározó döntéseket."
/Csányi Vilmos/
Figyelem,
ez itt egy türelmes viszonyrendezés:
Miután beléptünk, nem mondunk semmit, csak mutatjuk magunkat! Nézzünk magunk elé! Csak éberen figyelünk és várunk tudatosan! Közben mély levegőt veszünk, egy kicsit bent tartjuk, majd kiengedjük lassan és könnyedén. A kutya csak a finom-halk-lassú lélegzetünket hallja. A csendes levegővétel jelezzük, hogy jelen vagyunk!
Nem tiltjuk, nem dicsérünk, nem mondjuk a nevét és nem hagyjuk magára se!
Arra figyelj, hogy közben valóban nyugodt legyél és közben ne gondolj semmi másra! Csak várj türelmesen és ne sajnáld rá az időt!
Hagyni kell, hogy a kutya saját magát fegyelmezze. Hagyni kell elég időt, hogy önmaga lenyugodjon egy kicsit. Ha a kutya leül magától, az már jó. Ha lefekszik utasítás és jelzés nélkül, az még ennél is jobb. De ha nyugodtan sóhajt is egyet, és közben ösztönösen le is teszi a fejét, az a lehető legjobb!
Pont ekkor engedi el az összes felesleges érzést és az irányító akaratot!
Tudomást veszünk róla és figyeljük, de szavakkal nem fegyelmezzük! Amit adunk neki az az idő, mégpedig a saját ütemében! Csak a személyes nyugalmunkat mutatjuk neki, hogy a környezetében pont ezt a nagyon természetes ingert érezze meg. Érzékelje a nyugodt jelenlétünket! Mi ezt hívjuk „nyugalmazás alapgyakorlatnak”.Ha neked ez így nem megy, akkor csak egyetlen egy szót mondj:
„Nyugalom!”
De az érzés, ami ezt a szót kíséri, az tényleg legyen ugyanez és semmiképpen se legyen feszült. Többet mondani nem szabad! Ismételgetni sem érdemes nagyon!
Ez egy higgadt, türelemre intő, szeretetteljes fegyelmezés!
A hidegvérű profi ilyenkor szó nélkül elsétál, közönyösen elfogadja a kutya alázatát és megtartja ezt a viszonyt. A mi stílusunk ennél családiasabb. Van, hogy ez után rásimogatunk a családi kedvencre és oldjuk ezzel a mély alázatot. És közben mindig mosolygunk egy nagyot. Örül is ennek a kis kedvenc lelke. Pont úgy, ahogy a miénk szokott.
A szerencse az egészben, hogy a kutya az a fajta lény, aki bárminek tud őszintén örülni. Ezért képes egy jó gazdához szorosan kötődni.
Egy nyugodt létnek van igazán valós értelme.
Egy türelmesen rendezett kapcsolatban létezhet tökéletes illeszkedés.
Kívánjuk, hogy legyen hozzá kellő türelmed, kitartásod! Áldozz erre néha egy kis időt!
Hálásan köszönjük a figyelmedet!
