Cikk: 35., Dátum: 2020. január 13., Szerző: Családi kutyaiskola - Pécs
ajánljuk ezt a cikket a futtatón kutyákat szemlélőknek
Akinek volt már lehetősége iskolában tanítani, az nagy valószínűség szerint találkozott már a zaklatás jelenségével. Sok helyen létező, rendkívül kellemetlen, egyben veszélyes agresszió ez, aminek nem egyszerű a teljes megszüntetése, ezért folyamatos és koncentrált figyelmet igényel. Felismerni egyáltalán nem nehéz.
A zaklatást ez esetben egy kutyás „csoportjelenségként” értelmezzük és alapvetően egy „működési zavarnak” foghatjuk fel a csoport működésében és nem két eb közötti viszony rendezéséről szól (nem egyszerűen pozícióharc). Sokszor ennek a „negatív cselekedetnek” egyáltalán nincs semmilyen megelőző oka, és egy-egy eset létrejötte időnként nagyon gyors.
Általában a szükségszerűen kialakuló rangsor egy „káros kinövésének”, egy "ártalmas abúzusának" (visszaélésnek) tekinthető egy zárt területen kényszerűen létrejövő kutyacsoportokban.
A zaklatás célja általában a totális megfélemlítés, teljes ellehetetlenítés, amely a támadók számára néha csak a felhalmozódott agresszió levezetését szolgálja
- önmagára nézve valós kockázat és különösebb veszély nélkül- egy védtelen áldozat terrorizálásán keresztül.
Kép: thedogurus.com
Mi is ez a jelenség?
Egy gyengébb, félénk, önmagát megvédeni nem igazán képes ebet a többiek egyedileg, ill. csoportosan „piszkálnak, szekálnak, rászállnak, űznek, gyötörnek” pszichikailag (pszichoterror), sőt sok esetben „durvasággal, fizikai bántalmazással” (fizikai terror) is
kitartóan, ismétlődően, rendszeresen vagy hosszú időn keresztül!
A támadók általában erősebbek, ill. idősebb egyedek, akik többnyire kisebbet, ill. gyengébbet abuzálnak. Jellemző, hogy többnyire ugyanaz a kutya kerül „bántalmazásra” az adott csoporton belül. Valamint az is, hogy az agresszív kutya elfogadja azoknak a társaknak a támogatását, akik hajlandóak a zaklatásban a „támadáshoz” csatlakozni. Az „agresszív viselkedést” a csatlakozók általában utánozzák.
Rendkívül kirívó esete lehet ennek a „kirekesztés, kiközösítés, kizárás”, ami teljesen „elutasítás” alapú és a csoporttól való leszakadás „zsigeri félelmét” válthatja ki. Van, aki ezt egyszerűen azzal indokolja, hogy a túlélésért folytatott küzdelemben a csoport egyszerűen „kirekeszti és elűzi” gyengébb tagjait a legjobb csoportösszetétel érdekében. Tény, hogy a természet ösztönös törvényei sokszor valóban kíméletlenek, de szerencsére egy családi kutya nem a szörnyű "vadonban" él.
A gyengébb megadása, behódoló-, alárendelt viselkedése sok esetben nem elégíti ki a zaklatókat, ezért a „támadó viselkedés”tovább tart, ismétlődik, rendszeressé válik az áldozat pszichés szenvedése, ill. terrorizálása.
Azaz ennek a „megfélemlítő aktusnak” a velejárója, hogy vagy nem marad abba, vagy folyamatosan újraindul. Ettől lesz különösen elviselhetetlen és terhelő ez a „negatív cselekvés”.
„nincs hová meneküljön, állandóan szem előtt van, és ez folyamatos agressziót vált ki”
Egy játékban nemhogy sérülést nem okozhat egyik fél se a másiknak, de igazán akkor jó, ha senkiből se vált ki erős fájdalmat, ill. mély félelem érzetet.
Sajnos az is igaz, ha kizárólag olyan egyoldalú, stresszes játékot játszatunk a kutyával, melyben az eb állandóan megalázó, behódoló pozícióba kényszerül, abból akár szintén kialakulhat olyan negatív pszichikai állapot is, mint a szorongás vagy a depresszió.
„a problémák a legtöbb esetben szintén érzelmi természetűek”
Nagyon fontos:
Ezért kizárólag szemlélni, elnézni, vagy eltűrni a kutyás zaklatást, ezt az „erőszakos jelenséget” szigorúan tilos és azonnali külső beavatkozás szükséges! Az eltúlzott erőszakoskodást elszenvedő áldozat ilyen esetben feltétlenül emberi segítségre szorul!
Ennek elmaradása esetén az áldozati kutya akár még maradandó egészségkárosodást is elszenvedhet vagy -legrosszabb esetben-még akár el is pusztulhat!
Megoldás ilyen esetekben: egyedi fegyelmező foglalkozás a támadó kutyáknak, a gyengébb ebet pedig csoportosan feltétlenül védelmezni kell! Egy csoportban be kell tartatnia mindenkinek az együttélés szabályait, a szociális viselkedést!
Hálásan köszönjük a figyelmedet!