A kutya nem farkas - a különbség

Cikk: 79., Dátum: 2020. február 3., Szerző: Családi kutyaiskola - Pécs

Van, aki a kutya mindennapos viselkedését származásából levezetve magyarázza. Néha kiegészítve olyan érdekességgel, mely azt szemlélteti, hogy a kutya –mint „egyszerű lény”- örökölt „ősi törvényeinek” engedelmeskedve élheti csak az életét. Pedig a kutya a domesztikáció igen hosszú folyamatában

"a farkas őseinek sok képességét elvesztette, és helyettük a szeretet képességét, a fejlett szociális intelligenciát, az együttműködés emberi eszközeit és az emberi viselkedés bizonyos mértékű megértését is elnyerte." (1)

Bebizonyosodott, hogy messze nincsenek már olyan „farkastörvények” a kutya életében, mint ahogy azt korábban gondolták. Ugyanis a kutya általában nem törekszik folyamatosan a vezetői pozíció megszerzésére.

Így alapvetően nem szükséges „minden pillanatban” vagy „száz százalékban ” erős ”vezérnek” lennünk, hanem bőven elég egy szelídebb irányítás, egy barátságosabb vezetés.

„ma már a rátermett kutyagazda sokak számára egyszerűen falkavezért jelent, domináns egyedet a kutyából és gazdából álló falkában. A kutya-ember páros kapcsolata azonban lényegileg más” (1)

De támasszuk is alá ezt és nézzünk itt meg röviden egy összefoglalót! Emeljünk ki pár gondolatot a tudományos leírásokból, melyek bizonyítják, hogy a kutya társközösségének működése nem hasonlít teljesen a „farkasfalkára”, és a kutya vezetésében-irányításában sem kell az abszolút  „falkavezérségre” törekednünk! Egyszerűen csak azért, mert a kutya nem farkas,

A kutya általában „nagyon különbözik a farkastól” és nem „szelíd ragadozó” (1):

1. „a farkasok gyakrabban és agresszívabban harcolnak az előbbre jutásért”
2. "a farkas az emberhez szocializálódik, szelidül némileg, de a kötődés igazi jellemzőit nem mutatja"
3. „a kutya egész életében képes tartós kötődést kialakítani”
4. „bármi lehet közös akció, ami az embert érdekli …, a kutya lelkesen segít”
5. „fontos a kutyáknak az a tulajdonsága, hogy le lehet állítani őket”
6. „sokkal nagyobb szerepe van a tanult jelek használatának”
7. „a kutyákat sokkal könnyebb tanítani”
8. „a kutya kisgyerekhez hasonlóan elfogadja és követendőként értelmezi a közölt információt"
9. "a kutya sokkal hatékonyabb az emberi viselkedési jelzések kommunikációs természetének felismerésében, mint például a mutatás, tekintetkövetés és hasonlók"
10. „a kutyák képesek utánozni az embert"

+1. „a kutyát igazi társnak, érzelmi partnernek, sokszor gyerekhelyettesítőnek tekintjük” .

Az eltérések a kutyák egymás közötti kapcsolatrendszereiben is könnyen megtalálhatóak:

"Tudományos szempontból az a gond ezzel a „farkasbőrbe bújt kutya” megközelítéssel, hogy adottnak veszi: a kutyák szociális rendszere ugyanolyan, mint a farkasoké.
Csakhogy a háziasítás megváltoztatta ezt a szociális rendszert." (2)

A "kutyák mélységesen szociális lények" (2), „egy házi kutya legfontosabb szociális partnere minden bizonnyal egy  ember”. (2)

Ha ezt a gondolatot az ember tényleg megérti és elfogadja, az bőven megfelelő alapja lesz egy barátságosabb vezetésének is. Ez pedig nem a "túlszeretgetés" helyességének téveszméjét erősíti, mint inkább azt, hogy a sikeresebb együttműködésben hasznos dolog lehet olykor részünkről az odafigyelés mellett a nagylelkűség és a türelmesség, amik valóban javíthatják a kutyával a kapcsolat minőségét!

Hálásan köszönjük a figyelmedet!