Pszichológia a kutyatanításban - eltérő irányzatok
Cikk: 92., Dátum: 2020. november 29., Szerző: Családi kutyaiskola - Pécs
Pszichológia a kutyatanításban
A kutya tanításában az egyik legsarkalatosabb kérdés a kutya viselkedésének megértése. Mi határozhatja meg egy adott viselkedését és ez hogyan befolyásolható, módosítható? Sőt az is lehet érdekes kérdés, hogy megérthető-e a kutya gondolkodása, vagy hogyan biztosítható a pszichikai jóléte?
A pszichológia, mint tudomány az embernél pont ezekre keresi a válaszokat. Az elmúlt évszázad során különböző elméleti irányzatok jöttek létre, melyek sokszor egymás mellett élnek. Idő haladtával ez a tudomány is bővült és még fejlődni is fog. Ami pedig különösen érdekes, hogy mára a tudományos kísérletek (pl. Topál) rámutattak arra is, hogy az emberi- és a kutyapszichológia között bizony léteznek párhuzamok.
A kutya tanításakor egy-egy módszerben ezeket mi magunk is nagyon könnyen felfedezhetjük.
Íme három terület: az operáns kondicionálás, az elkerülő tanulás, a természetes pedagógia és a mögöttük húzódó pszichológiai alapok.
Operáns kondicionálás - pl: klikkeroktatás
Az operáns kondicionálás egy klasszikusnak tekinthető módszer a kutya tanításában, melynek alapja a múlt évszázadbeli behaviorista szemlélet, mely "a környezetnek kitüntetett szerepet ad, míg a veleszületett tényezőknek csekély jelentőséget tulajdonít". E megközelítés szerint a viselkedés "leírható az inger-válasz kategóriákkal, ezért gyakran nevezik ezt az irányzatot S-R (stimulus-reakció) pszichológiának".
Ebben a tekintetben a kutya igazából úgy funkcionál, mint egy gép, aminél -leegyszerűsítve- a bemeneti és a kimeneti oldal történései a fontosak. A belső működése egy "fekete doboz", ezért nem foglalkoznak a benne zajló történésekkel, mentális folyamatokkal (pl. észlelés, emlékezés, gondolkodás)", sem a kutya érzelmi világával. "Az irányzat fő képviselője Burrhus F. Skinner (1904-1990) a tanulás és viselkedésváltozás törvényszerűségeit tanulmányozta galambokkal illetve patkányokkal végzett kísérleteiben, és hangsúlyozta a büntetéssel szemben a megerősítés szerepét a viselkedésformálásban."
E szerint a tanítás egy tudatosan megtervezett környezeti hatás eredménye, amiben a viselkedés megváltoztatásának módszere lehet a mesterséges jutalmazás vagy annak elmaradása, mint megélt büntetés.
Elkerülő tanulás - pl: falka-, dominanciaelmélet
Szintén klasszikusnak tekinthető az averzív pszichológiára épülő elkerülő tanulás módszere, melyben a lényeg a negatív esemény bekövetkeztének elkerülésére.
"Olyan tanítási-viselkedésformálási technika, amelyben a nem kívánatos viselkedésformák megjelenését ismétlődő büntetéssel vagy kellemetlen ingerek adásával szüntetik meg".
Ebben az értelmezésben a kutya helytelen viselkedése úgy módosítható a legkönnyebben, hogy elszenvedett büntetéssel gátoljuk meg ebben. Ha pedig felhagy a rossz viselkedésel, akkor a büntetés megszüntetésével jutalmazzuk. E nézet szerint kellemetlen inger lehet a fizikai (bökés, borítás, megrázás, fojtó póráz), illetve pszichikai (csoportos falkaűzés, "NEM"/"ELÉG" tiltószó, morgás, fegyelmező hangsúly, a kavicsdoboz/demizson dobás, ignorálás, kizárás). Igazából mindegy, hogy milyen formában találkozik vele a kutya, a pszichikai hatásuk és tanításmódszertani alapjuk ugyanaz.
Ezeket az ingereket a kutya mind idegi teherként élheti meg, ezért lehetőség szerint törekszik az elkerülésükre.
Kognitív megközelítés - pl: természetes pedagógia
Egy modernebb megözelítés "a kognitív pszichológia a vizsgálat középpontjába a külvilág megismerését szolgáló mentális folyamatokat állítja, és azokkal a jelenségekkel foglalkozik, melyek a környezeti ingerek és a viselkedés között találhatóak: észlelés, emlékezés, gondolkodás, döntéshozás stb." Így nemcsak a bemeneti és kimeneti oldal történései lesznek meghatározóak, hanem inkább a belső történések, elképzelések, reprezentációk. Egyben a környezeti elemek mellett, hangsúlyt kapnak a viselkedésben az öröklött, genetikai adottságok is.
" az elme legfontosabb tulajdonságai öröklöttek"
A tudományos megfigyelések alapján kiderült, hogy a kutya -az emberhez hasonlóan - képes bizonyos tanítási helyzetekben arra, hogy -a maga módján- részt vegyen a sajátos és csak az emberre jellemző kommunikációs interakcióban.
az emberi kommunikáció szándékkifejező és ráutaló (referenciális) jelzéseire". Ebben pedig fontos szerep juthat az érzelemes beszédnek és a tekintetnek is.
Ugyanis "a kutya szelektíven érzékennyé vált bizonyos emberi kommunikatív gesztusokra valamint az emberi beszédre". Ezáltal a kutya nem egy reflexszerű, inger-válasz viselkedésre tanítható csak meg, hanem egy általánosítható tudás elsajátítására is tanítható. Ehhez pedig feltétlenül szükséges az öröklött képesség is, no és nem árt egy "kis" intelligencia.
Személyes választás - preferencia és egyediség
A röviden bemutatott pszichológiai alapok arra hívják fel a figyelmünket, hogy a kutya tanításában is jól tetten érhetőek a különböző korok sokszor ellentétes irányzatai. Persze olvashatunk helyenként egy-egy témáról olykor szubjektív véleményt, de érdemes ezeket átnézni időnként körültekintőbben is.
Aki jó megfigyelő, az észreveheti a hétköznapokban ezek
párhuzamos létezését, egymás melletti működését.
Aki pedig kellően "kíváncsi érdeklődő", az megértheti a régi perzsa mese "elefánt (itt)" történetének lényegi mondanivalóját. Ami segítségével már könnyen belátható, hogy egy-egy pszichológiai irányzat, illetve tanítási módszer alkalmazásának kizárólagossága biztosan hiányokat fog szenvedni és soha nem fog elvezetni a kutya viselkedésének teljes megértéséig, vagy épp a helyes visekedés abszolút kialakításáig. Ezért ami ténylegesen eldöntheti egy-egy módszer alkalmazását, vagy ezek arányait -a tanítási környezeten kívül- az leginkább csak az oktató preferenciáján, illetve a kutya egyediségén múlik.Hálásan köszönjük a figyelmedet!
