Fogadj örökbe - pótanya szerep

Cikk: 99., Dátum: 2021. szeptember 17., Szerző: Családi kutyaiskola - Pécs

Egy kutyás ember életében bizony többször is előfordulhat, hogy újabb taggal szeretné bővíteni a családot. Néha nem azért, mert a jóból sosem elég, az indok lehet ennél jóval prózaibb. Van úgy, hogy segítségként örökbe fogadunk mástól egy idősebb kutyát és ezzel átvállaljuk mástól a kutyatartás örömteli terheit.

Velünk már másodszor fordul elő ilyen helyzet, de nem azért, mert képtelenek lennénk nemet mondani, vagy nem ismernénk jól ennek a következményeit. Egyszerűen csak megérzi azt az ember, amikor feltétlenül vállalnia kell a pótanyaság hálás szerepét.

Mi ösztönözni szeretnénk mindenkit, ha lehetősége van - a saját körülményeit tekintve – segíteni egy korosabb kutyán azzal, hogy befogadja magához, akkor vállalja fel ezt bátran és legyen képes meghozni

egy életre szóló, felelős döntést!

Mazsi kutyánk is befogadott kutya volt, másnál élte meg kölyökkori élményeit, de úgy hozta a sors, hogy nálunk élte le a felnőtt éveit. Ennek ellenére sikerült vele valódi kapcsolatot kialakítani és könnyű megértésben élni vele. A kutyaévek gyorsan elszálltak, mára már csak a kedves emlékek vigasztalnak minket. Olykor mosolyogva, olykor könnyezve gondolunk vissza a közösen eltöltött percekre.

„mint minden gazda, úgy minden kutya is egyéniség”

Most ismét egy fontos döntés elé kerültünk, amin sokat nem hezitáltunk, mert éreztük, hogy ennek oka van. Nem lehet számon kérni azt a sorson, hogy mit-miért tesz. Ám biztos, hogy a kíméletesség és a kegyesség az indokok között van. Bár mind küzdünk, ellenállunk sokszor, de néha engedni kell megtörténni a dolgokat. Mikor úgy érezzük, hogy ez a helyes út, akkor amit kell, azt magabiztosan lépjük meg!

Panna egy növendék goldi kislány, akinek gondos gazdái voltak, jó családból érkezett. Megpróbálták felvállalni a kutyanevelést, de rájöttek, hogy az kemény feladat. Bizony egy kutya sok áldozattal, sok lemondással és sok elfogadással jár mindenkinek. Egy felelős gazdi pedig olykor elengedni is képes, ha jól tudja, hogy a kutya számára más környezet az ideálisabb.

„a kutya csoportlény, fontos neki a csoport működése, közös tevékenysége és szeretete”

Nekünk szerencsénk van, mert segít a falkánk. Sokat számít egy befogadó, támogató csapat.

A bevált napi rutin, a működő szabályok, a rendszeresen ismételt feladatok, az elmaradhatatlan játék és a zavartalan pihenés mind segíthet a beilleszkedésben, de azért az első hét legfőképpen még a kényeztetésnek az ideje.

Aki már próbálta, az tapasztalatból tudja, hogy egy elárvult „szőrös gyermek” akkor érzi magát igazán jól, ha van, aki szeretettel foglalkozik vele.

Nincs annál fantasztikusabb, ha a befogadott kutya a saját bőrén érzi, hogy jó helyre került, ezért gyengéd simogatással, kedves beszéddel és egy-egy finom falattal megalapozhatjuk a jó kapcsolatot. Nem baj, ha most még távolabb helyezkedik el, vagy csak néhány pillanatra jön oda hozzánk,  tétovázva fogadja el a falatot, vagy óvatosan hozza a játékát.

Ne legyünk rámenősek, vagy túlzóan akaratosak, de szigorú távolságtartók, vagy mesterkélt jutalmazók se! El ne kezdjünk most szigorúan trénigezni!

Ha van türelmünk kivárni, hogy saját ütemében közeledjen hozzánk, akkor később sokkal nagyobb értéke lesz a személyünknek a kutyánk szemében.

Még ha bánja ezt egy-két plüsjáték, vagy labda. Tény, most is van, amit tiltunk, de fő "erényünk" ilyenkor általában az engedelem. Biztosan megéri befektetni most részünkről egy kis időt és alázatot!

Egy új család az örökbe befogadott tagnak

a biztonság és a nyugalom szigete.

A pótanyaság pedig a szerető támogatás mellett a türelmes elfogadás feltétlen bázisa. Ha ez megvan, akkor már olyan nagy gond biztos nem lehet. Az új tag a család nélkülözhetetlen része lesz.

Hálásan köszönjük a figyelmedet!